"Éjjeli sínek közt menetelve úgy fáj a sötét.
Túl nagy a csend, a hideg, s a rettenet
egyre csak zakatol…nehéz az út.
Némán fagyott ágak, töltés kövei vernek
valahol a fényben felsír egy gyermek.
Még visz a lábam tovább…aztán vakít a fény
és ott vár rám valahol…új hazám, új remény.”
Mohammady Kabeer és Aslami Hamide haza érnek…
Útjuk Magyarország felé viszi Őket…Fótra,
a Gyermekvárosba, a mostani otthonukba.
Tanulnak, dolgoznak és saját nyelvükön
szólnak és magyarul állampolgársági esküt tesznek
és háború helyett békét lelnek.
Soha ne feledjétek honnan jöttetek és
gyermekeitek így nevelkedjenek…
„az otthon nem egy hely, az egy érzés”
Isten hozott Benneteket!
Fót, 2022. június 16.
Szendrey Sándor István